kempo debrecen  
Kempo Debrecen +36 30 962 7567

személyi edzés - önvédelmi edzés - csoportos edzés
 
 

BUSHIDO SPARTAN KEMPO
DEBRECEN

 

KEMPO DEBRECEN


 

KEMPO WEBSHOP



KEMPO KÉPEK



HOZZÁSZÓLÁSOK



KERESŐ


Keresett termék neve:

kempo - Keresés
Részletes keresés

A 10 utolsó kereső szó:

kyokushin, MMA debrecen, aikido, shaolin, Boksz k, vizsga, Ucmma 19, tabi, szem, pol

Új kempo blog



KEMPO CIMKÉK



 

 

 

kempo - - HANSHI DR. HARNOS IMRE - ZEN BU KAN KEMPO



HANSHI DR. HARNOS IMRE - ZEN BU KAN KEMPO

"Hiszem, hogy bölcs lettem. Ma már belülről nézek mindent, nemcsak a testet, a lelket is látom és érzem. Megtanultam felemelt fejjel járni. Így nézem a világot, és nem lehajtott fejjel a port."

Charles Tame új ruhája

Hangosan beszélő email érkezik a Zen Bu Kan Kempo alapítójától. Minden kulcsfogalmat nagy betűvel szedett, minden második mondat végére felkiáltójelet rakott, az Ausztráliába küldött kérdésekre vehemens, világos, egyértelmű válaszokat írt. Kiabálnak hozzám a szavak, nyomatékosítanak az írásjelek, a nagy betűk tekintélyt és hangsúlyt adnak a szavaknak. Pár hónap múlva itthon pontosítunk, kiegészítünk, árnyalunk, végül minden a helyére kerül. És hogy ki az a Charles Tame? Ő az a férfi, akinek története a legjobb lezárása annak a könyvnek, amely a harcművészet titkait kutatja.

- A budo egy olyan utat jelent, amit nemcsak én, de minden tanítványom boldogan jár be. Ez az út biztonságos helyre vezet. Egyensúlyt a fizikai, a szellemi és a lelki dimenzióban - ezt adja nekünk a budo. Végtelen tudást veszünk birtokba, hogy mindig többet tanuljunk, hogy mindig mélyebbre és messzebbre haladjunk. A budo életforma. Mint a gyűrű: nincs kezdete és nincs vége. Kezd el, és soha nem fejezed be! Minden ember kap egy kelyhet a születésekor. Mit tud kiinni a halála előtt a kehelyből? Azt, amit az életes során beletesz...

- A budo ugyanakkor rendszerező, amolyan távlati fogalom. Konkrétan a Zen Bu Kan Kempo nyelvén ez mit jelent?

- Erre van egy történetem. Felhívott egyszer egy nő, és a következőt kérdezte: "Mi a stílusának mottója?" "A Zen Bu Kan Kempo mottója az, hogy engedj, hogy győzhess!" Síri csend. "Ezt hogy érti?". "Asszonyom, mondjuk, hogy maga engem megtámadna, akkor én félrelépnék, és engedném, hogy elmenjen előttem." "Köszönöm" - mondta, és letette a kagylót. Egy óra múlva egy asszony két kis gyerekkel bejött az edzőtermembe. A bemutatkozás után elmondta: ő az, aki megkérdezte nemrég a stílus mottóját. "Ha szabad kérdeznem, megmondaná, miért kérdezte ezt tőlem?" "Azért, mert van két kisfiam, akik nagyon szeretik a harcászatot. Mielőtt magát felkerestem, felhívtam két másik stílus képviselőjét is. Megkértem őket is, mondják meg: mi a stílusuk mottója? Az első azt mondta: Ölj, különben téged ölnek meg! A másik azt: Úgy üsd meg, hogy az ellenfél ne tudjon megtámadni! Ön mást mondott, pedig nem is tudta, hogy két kisgyerekről van szó... Most szeretném őket itthagyni, és köszönöm, hogy itt nem gyilkolásról van szó!"

- "Engedj, hogy győzhess". Mit jelent ez?

- Nem az a fontos, hogy az ember nyerjen, hanem az, hogy, ha nyerni akar, akkor spirituálisan nyerje meg a harcot, vér nélkül. Nem az a legnagyobb győzelem, amikor száz harcból megnyersz száz harcot, hanem az, amikor csata nélkül tudsz megnyerni egy ütközetet. A harcászat ugyanis ott kezdődik, hogy verbálisan akarod megnyerni a harcot. Ha már ütni kell, akkor az nem harcművészet, hanem verekedés. Azt gondolom, hogy meg kell tudnod mindent azokról, akikkel harcolsz. Amikor azonban már tökéletesen ismered az ellenfeledet, már nem is akarod bántani. Rájöttem, hogy nekem ezt kell megtanítani mindenkinek.

- Rengeteg stílust űzött. Egyikben sem talált rá erre az ars poetica-ra?

- Hét különböző stílust űztem, és mindegyikben legalább szereztem egy dant. Élveztem a szenvedést, ami ezek gyakorlásával járt, de ettől függetlenül mindig kerestem egy olyan stílust, ami nemcsak a fizikai lényemet, hanem a szellemi és a spirituális lényemet is kielégíti. Tetszett a japán stílusok felépítése, a fizikai keménység, az áldozatkészség, a fegyelem, de mégis, mindegyikből hiányzott valami. Az igazi harcász szellem - ezt kerestem. Harcász, harcművész szerettem volna lenni! Mindegyik stílusban azt éreztem, hogy adtak nekem egy könyvet, de amikor elértem a feléig, akkor elvették. Mindent csak félig adtak nekem, a lényeget pedig eldugták előlem. Ezért volt egyértelmű, hogy nekem kell megteremtenem azt, amire szükségem van.

- Hogy kezdett neki?

- Megnéztem, hogy mi hiányzik nekem ezekből a harci játékokból? Ezek a stílusok mind megtanítottak arra, hogy hogyan kell leverni valakit, arra viszont nem, hogy hogyan kell az embert felemelni. Arról senki sem szólt, hogy hogyan kell meggyógyítani valakit. Minden stílusból hiányzott az a szellemi és spirituális rész, amit én összeszedtem a Zen Bu Kan Kempóban. A harcászati stílusok fizikai részét könnyű elsajátítani. Nekem ez sohasem volt elegendő. Magasabbról szerettem volna szétnézni, és többet akartam látni, mint az átlagember. Mivel nem találtam, amit kerestem, kénytelen voltam kialakítani egy olyan rendszert, amiben minden benne van, amiért epedeztem. Nagyon reméltem, hogy lesznek majd olyan emberek, akiket vonz a szemléletmódom. Akik megértik, hogy akkor lesznek igazi harcászok, ha használják az érzéseiket. Ha szóval is harcolnak, nemcsak tettel.

- Mi jelentett motivációt, mi adott erőt ahhoz, hogy nulláról építsen fel valamit?

- Szerencsém volt, mert megtanultam élni, és nemcsak létezni. Az erőt, a motivációt az adja, hogy nemcsak beszélünk a gondolatainkról, hanem meg is tudjuk mutatni, és nemcsak megmutatjuk, de meg is tudjuk tanítani, hogy hogyan kell így élni. Eddig semmi olyant nem kértem a tanítványoktól, amit én ne tettem volna meg! Azt gondolom, hogy a példakép az, amivel legjobban lehet tanítani. A harcászatot nem tanítani kell, hanem meg kell tudni szerettetni.

- Íme a felület: szerettesse meg a stílusát velünk is!

- Minden tréninget, minden vizsgát, minden gyűlést a következővel kezdjük: "Megeddzük Testünket és Lelkünket, egy Szilárd Megrendíthetetlen Jellemért”! A mi stílusunk lényege az, hogy segítséget adunk mindenkinek, akinek szüksége van a segítségre. Mi mindig, mindenkor készek vagyunk adni. Segítjük egymást, a bajba jutottakat és a szellemi sérülteket. Az elesettet felsegítjük, az éhesnek ennivalót adunk, a vérzőt pedig bekötözzük. Nem válogatjuk meg, hogy kiken segítünk. Barátai és testvérei vagyunk minden embernek. Nem úgy haladunk felfelé, hogy a másikra rálépünk, és elnyomjuk. A társadalomnak mindent megadunk, hogy épp, egészséges polgárokat neveljünk fel a fiatalokból.


- Sokan azt mondják: a ZBK Kempo nagyon nehezen tanulható stílus, viszont rendkívül hatékony. Igaz a megállapítás?

- Teljes mértékben. A harcászatot azért gyakoroljuk, hogy megtanuljuk megvédeni magunkat és szeretetteinket. A dojóban nem tudjuk rekonstruálni azt, amit az utca követel meg tőlünk, ha zűrös szituációba keveredünk. Mindnyájan tudjuk, hogy hiába a vizsga, az erős a tréning, az edzőteremben nem az zajlik, mint az utcán. Ötven évvel ezelőtt készítettem egy interjú-sorozatot 500 olyan gimnazistával és egyetemistával, akik bunyóztak már az utcán. Megkérdeztem tőlük, hogy hogyan keveredtek bele, és hogyan zajlott le a konfrontáció? Nagyjából a következőket mesélték el: Szidtuk a rokonokat, miközben lassan közeledtünk egymás felé, és mihelyst kartávolságba kerültünk, ütni, rúgni kezdtük a másikat. Azután egyikőnk ráugrott a másikra, elkapta a nyakát, és már lent is voltunk a földön. Sajnos, mivel mindenki állva harcol, fogalmunk sem volt, hogy a földön mit kell csinálni. Na, ezért kezdtem el tanítani a földharcot! Sokan kinevettek ezért, még egy harcászati magazinban is írtak arról, hogy mennyire tévúton járok. Érdekes, hogy most már azok is tanítanak földharcot, akik akkor kinevettek...

- A Zen Bu Kan Kempóban mit kell tenni egy feketeövesnek azért, hogy felköthesse a fekete övet?

- A legfontosabb, hogy példamutatóként kell élnie. Mielőtt kérvényezi a vizsgát, egy hatoldalas dolgozatot kell írnia valamely általunk választott témáról. Meg kell csinálnia az elsősegély-kurzust, de muszáj egy választott temészetgyógyászati kurzusról is elismert igazolványt felmutatnia. Le kell írnia az elmúlt évek verseny-eredményeit, illetve a bírói vizsgáját is bizonyítania kell. Mindezekkel a feketeövesek bizottsága elé kell járulnia, és ott tennie kell egy mini vizsgát, hogy tudja és értse: mit várunk el tőle. Be kell mutatnia a saját katáját, az összes formagyakorlatot és önvédelmi elemet, és végül egy 100 kérdésből álló tesztet is ki kell töltenie. Ezek határozzák meg, hogy elmehet-e a vizsgára, vagy nem. A vizsga hétfőtől-vasárnapig tart: az utolsó napon jön a 40 menetes full contact bunyó, a törések és a 45 perces kiba dachi, egy tíz menetes földharc, valamit a kata-bemutató. Ezek azok a követelmények, amik le vannak írva. A feketeövhöz azonban nemcsak ez kell. Kellek én is, aki analizálja őt, mint embert, hogy megérdemli-e az övet, vagy sem. Ötven év alatt három kontinensen 175 embert vizsgáztattam. Mindegyiket ismerem. Tudom, hol és miben rejlik az erejük, hol vannak a gyengeségeik. Soha nem azt nézem, hogy ki milyen nagyot tud ütni vagy rúgni. Én arra vagyok kíváncsi, hogy milyen emberre kötöm rá a fekete övet.

- Ha ajánlani kellene a saját stílusát, mivel érvelne mellette?

- Elmondanám és megmutatnám mindazt, amivel és amiben segítségére lehetünk azoknak, akiket érdekel a tudás. Nemcsak fizikális téren, hanem szellemi és lelki síkon is. Mi az egyensúly megszerzésében adunk segítséget a jelentkezőknek. Abban, hogy nemcsak az ő életüket, de azokét is, akik a közelükben vannak, pozitív irányba fordítsuk. Megtanítjuk, hogy hogyan kell elfogadni és átélni azokat a megpróbáltatásokat, amiket az élet elénk rak. Mi csak azokat az önvédelmi technikákat tanítjuk meg, amik működnek. Végül elmondanám azt is, hogy a gyermekeik biztonságos, megbízható helyre kerülnek, ahol megtanulják, hogy hogy kell igazi embernek lenni.

- Eddig hányan fogadták el ezt a hitvallást?

- Mielőtt levágott a stroke, a 9898-dik zen bu kan-os személyi számot adtuk ki. Közvetlenül utána, a Sidney-i olimpián agyvérzést kaptam. A harcászat jelene mindig a vezetőtől függ, mert gyakorlatilag minden rajta múlik. Mivel nem tudtam tanítani, Ausztráliában a taglétszámunk nagyon megsínylette a stílusvezetők hiányát, így a létszám visszaesett 1000 főre. A klubok száma pedig leesett 59-ről 15-re. Magyarországon viszont a létszám megmaradt 1000 fő fölött. Ők 30 klubban tevékenykednek.

- Ma sokkal gyorsabban kell alkalmazkodni a világ új törvényszerűségeihez, mint régen. Ennek fényében hogyan látja a stílusa jövőjét?

- Abban bízom, hogy azok a tanítványok, akik elfogadták a stílust, akik megértették, hogy ez nem hobbi, hanem egy életforma, azok megmaradnak olyan embereknek, akik szeretetben és harmóniában élnek. Látják és észreveszik a jót a stílusban, és a tapasztalataikat tovább adják azoknak, akik a közelükbe kerülnek. Mint példamutató, azt szeretném, hogy át tudjanak menni olyan hidakon, amiket mások leégettek. Azt látom és tapasztalom, hogy a tanítványok példásan élnek, és ők ebből a körből nem akarnak kilépni. Ezért nyugodt vagyok. Úgy érzem, hogy annyira megszerették ezt az életformát, hogy mindezt megtartják, fejlesztik és továbbra is megmaradnak példaképnek a később érkezők előtt.


- Ön kiknek a nyomvonalán haladt? Kik voltak azok, akiknek a legtöbbet köszönhet? Akik alapvetően meghatározták a ZBK Kempo fejlődését?

- Ha mindenkit leírnék, egy önálló könyvet szerkeszthetne belőle... De megpróbálom lerövidíteni a listát. A legelső mesterem - mint igen sok magyar harcművésznek - Dr. Galla Ferenc volt. Tőle tanultam meg az egyensúlyt, hogy hogyan kell esni. Feri bácsinak köszönhetem, hogy a tanítványaim legalább olyan jól tudnak esni, mint én. És akkor a többiek: Len Noyes’, aki önvédelmi techikákat tanított. Neil Atkinson, a dobások és a földharc mestere, Tom Slaven, akitől a hihetetlen keménységet kaptam. Dr. H. Mayle a rúgások mestere, Rick Lenchus, aki pedig a katák fontosságára tanított meg, de nem feledkezhetek meg Dr. Frederick Absherről sem. És még nagyon sok nagyon jó ember, aki megtanított a szeretetre, a gyengédségre, hogy én is tudjam azokat segíteni, akiknek a segítségemre van szükségük. Nem szabad elfelejteni Isten segítségét, szeretetét, és azokat a lehetőségeket, amiket nekem adott, hogy másokon tudjak segíteni.

- Ha újra választhatna, akkoris emellett a harcművészeti ág mellett döntene?

- Erre is egy kis történettel szeretnék válaszolni. Legalább negyven éve egy harcász a következőt kérdezte tőlem: "Szerinted Te csinálod a legjobb stílust?" Erre a következő választ adtam, amit ma ugyanúgy fenntartok. "Szerintem igen, de ha mondjuk, Te tudnál nekem ennél jobbat mutatni, hidd el, én lennék az első, aki változtatna, és azt csinálnám!" Legyünk őszinték: ha nem a legjobbat csinálnám, akkor időt és energiát vesztenék, és én nem szeretem csak a második legjobbat csinálni. Szerintem ezzel mindent elmondtam... Olyan stílust csinálok, amiben minden jót megtalálok, és ennél jobb stílust még nem találtam. Olyan stílust, ahol az a legfontosabb, hogy felemeljük egymást. Ahol megtanítjuk embertársainkat arra, hogy miként lehet szeretetben, harmóniában élni egymással. Igen, ugyanezt csinálnám mindig, csak jóval előbb kezdeném el...

- A ZBK Kempo hogyan kezeli a mester-tanítvány viszonyrendszert?

- Azt szeretem, ha mint barát vagy testvér élünk egymás mellett. Nem tartom egészségesnek, ha vannak olyanok, akik előtt meg kell hajolni. Szeretem, ha nem úgy kezelnek, mintha superman lennék. Szerintem az az egészséges, ha ennél sokkal közvetlenebb viszony alakul ki mester és tanítvány között. A tiszteletet meg lehet adni másféleképpen is, mintha magázzuk vagy önözzük a másikat. Azok csak szavak, és a száj az első, ami megcsalja az embert.

- Valahol azt olvastam: Ön mindig számít a szülők segítségére is.

- Amikor először bejön hozzám egy szülő a gyerekével, azt mondom neki: "Ha nem tudsz minket a gyermeked fejlődésének elősegítése érdekében támogatni, akkor a gyermek nem állhat be közénk." Csak úgy fogadok be tanítványt, ha a szülők is beállnak segíteni. Én nem vagyok babysitter, itt komoly dolgokról van szó. Sok tapasztalatom van ebben, elvárom, hogy a szülők is velem együtt dolgozzanak azért, hogy egészséges embert tudjunk a gyerekükből kovácsolni. Teljesen mindegy, hogy felnőtt vagy junior, mindenkinek vállalni kell, hogy egy csapatba kerül, ahol támogatni kell a másikat. Ha nem így tesznek, nem illenek be a csapatba. És még valamit tudniuk kell. Természetes, hogy a tanítványt megtanítom hogyan kell ütni, rúgni. De az is természetes, hogy ha bármelyik tanítványom szándékosan, támadólag használja fel ezt a tudást az iskolában, vagy az utcán, és nekem az a fülembe jut, akkor többé nincs helye közöttünk.

- Ezek szerint Ön sohasem használta a tudását az utcán?

- Mint fiatal harcász, szinte mindenki dolgozott éjjeli klubban. Én is, és engem is érdekelt, hogy hogyan működnek a technikák élesben. Évekig dolgoztam ilyen helyen, és mellette volt egy biztonságtechnikai cégem is. Sajnos volt rá lehetőségem, hogy bebizonyítsam: a technikák működnek. Aztán, ahogy az ember bölcsebb lett, már nem volt muszáj fizikailag bizonygatnom sem magamnak, sem másnak. Soha nem vittem túlzásba semmit. Mindig csak annyira védtem magamat vagy mást, amennyire a támadás indokolta.

- Az újonnan érkezőknek mit mond: mit lehet itt tanulni?

- Erre a legegyszerűbb válaszolni. Meg kell nézni, milyen emberek élnek köztünk, kikkel műveljük együtt a harcászatot. Mind megtanulta, hogy hogyan kell felemelni a másikat, hogyan kell segítséget adni annak a közösségnek, amelynek részesei vagyunk. Hogy egy harcász szerető ember, aki példakép úgy a családjának, úgy a társadalomnak. A tanítványok megtanulnak olyan sportot űzni, ami végeredményben egy életforma. Minden tanuló megtanul tanítani, és a saját fejével gondolkozni, alkotni! Mindezt mi szeretettel adjuk át minden tanítványnak.

- Hogyan alkalmazhatóak a teremben elfogadott tantételek a hétköznapi életben?

- A ZBK kempo tanítványai úgy élnek, ahogy a társadalom elvárja tőlük: békében és szeretetben. Megtanulnak egymással kommunikálni és átadni másoknak a tudásukat. Megtanulnak alkotni. Megtanulnak adni magukból. Hogy hogyan kell viselkedni, és hogyan kell megadni a tiszteletet másoknak. Megtanulják, hogy hogyan kell elérni a céljaikat. Megvalósítani az álmaikat. Hogyan kell bocsánatot kérni és adni. Hogyan kell nyitott szemmel járni, és hogyan lehet mindent megtanulni. Hogyan kell barátnak lenni. Megköszönni mindent, és hogyan kell kedvesnek lenni.

- Mennyire értik ezt meg, akik megtalálják Önt? Mert ezek tiszta szavak, viszont sokszor tűnhetnek utópisztikusnak a kijelentések.

- Egyszer egy fiatal bika bejött az edzőtermembe, amikor tanítottam, és az utcai cipőjével rálépett a tatamira. Nagyon negatívnak látszott. Jóformán követelőzve, hangosan így szólt: "Szeretném, ha megmutatná nekem a leghatékonyabb technikáját!" El volt telve magával, én pedig azon kezdtem gondolkozni, hogy hogyan is kellene ezen a szegény eltévedt, erős fizikumú srácon segíteni. "Örömmel megmutatom, Uram, de csak abban az esetben, ha megígéri nekem, hogy ezt a technikát minden nap alkalmazni fogja!" Tudtam, hogy ebben a pillanatban mindent megígérne nekem, csakhogy lássa a technikát. Vett egy nagy lélegzetet, és elég hangosan adta meg a választ: "Naja, hogy megígérem!" "Kérem, feküdjön le ide elém az oldalára, és készüljön fel a leckére!" Ledobta magát elém, és látszott rajta, hogy készen van a harcra, a keze ökölbe szorítva, remegett a félelemtől, és azt várta, hogy most vagy megütöm, vagy megrúgom. Néztem, amint szenved előttem. "Biztos, hogy meg akarod látni?" - kérdeztem a bikától, aki készen állt, hogyha kell, végez velem. "Biztos!" Erre lenyújtottam a kezemet, és mutattam neki, hogy fogja meg. Lassan felemeltem. Rettentően meglepődött, mivel mindenre számított, csak erre nem. "Fiam, a leghatásosabb technika az, amivel felemelsz egy másik embert. És most, amint megígérted nekem, menj, és emelj fel mindennap valakit!" Csak állt, könnycsepp szökött a szemébe, majd összeszedte magát, rátette kezeit a vállamra, belenézett a szemembe, és így szólt: "Köszönöm a leckét! Betartom az ígéretemet!" Ez a harcászat. Amikor valakit felemelünk, és nem az, amikor valakit leütünk. Ahhoz nem kell tanulni semmit, ahhoz nem kell tudás! Akik hozzám betérnek, ezt azonnal megtanulják.

- Központi kérdés a tanítások terjesztésében - főleg manapság - a pénz. Az önzetlenség és mások felemelése hogyan kapcsolható ehhez?

- Amikor elkezdtem tanítani, vajmi kevés pénzt kértem az órákért. Hittem abban, hogy a tudást ingyen kaptam. Nem messze tőlem oktattak egy másik stílust, ahol ötször annyi pénzt kértek el óránként, mint én. Egyszer a tréner beteg lett, és átküldte hozzám az osztályát, akik mind feketeövesek voltak. Amikor bejöttek, elámultak, mivel az osztályomban "csak" citromsárga-narancssárga övesek voltak. Megkérdeztem, be akarnak-e állni közénk, erre lenézően, elhúzott szájjal így szóltak: "Nem tudjuk, látod-e, hogy mi mindnyájan feketeövesek vagyunk, ez szégyen, hogy ezt még meg mered kérdezni tőlünk..." Amikor befejeztem a mieinkkel a bemelegítést, elkezdtem a technikákat tanítani. Ezek nyitott szájjal figyeltek - nagyon meglepődtek a látottaktól. Egy hétre rá ötven feketeöves jött hozzám tanulni - a másik trénernek be kellet zárnia a termét. Ezt nem akartam, mivel nem volt szándékomban problémát okozni. Akkortájt kettőnk között óriási volt a különbség: ő egy Jaguárt vezetett, én egy VW bogarat, ő hatalmas házban lakott a legelőkelőbb helyen, én albérletben. Eljött hozzám, és üzletet ajánlott: "Tanítsál harcászatot, én meg csinálom kettőnknek a pénzt!" Ma sem tudom, hogy miért, de elküldtem melegebb éghajlatra. Azt látni kell, hogy sajnos pénz nélkül nem létezhet az ember. Arra viszont ügyelni kell, hogy a harcászatban ne az legyen a meghatározó, ráadásul úgy, hogy közben elfelejtjük, miért is kapjuk. Mivel minden pénzbe kerül, muszáj, hogy ne ingyen tanítsunk, de szívvel és érzéssel határozzuk meg azt, hogy mennyit kérünk el. Nagyon sokszor megtörtént, hogy azt a díjat, amit kifizettek nekem egy-egy gyerekért, félretettem, és abból fizettem ki a nevezési díját a következő versenyen. Nem mellékesen 1960 óta összesen négymillió dollárt gyűjtöttünk össze, amit jótékonysági szervezeteknek adtuk. Segíteni akartunk azokon, akik képtelenek azt megtenni, amit mi igen. A ZBK Kempo segítségével olyan embereket sikerült toborozni, akik nagy odaadással segítenek mindenkin. Úgy élünk, hogy példánkkal segítjük azt a társadalmat, aminek ma nagy szüksége van minden segítségre. És ha ehhez pénz kell, akkor pénzt gyűjtünk.

- Mi a véleménye egyes harcművészetek sporttá válásáról?

- Évekig verekedtem, mint profi - 74 meccsem volt szerte a világban. Viszont hiába verekedtem, mindig tudatában voltam annak, hogy a bunyó nem harcászat, hanem annak csak a fizikai része, amit nem szabad ráerőltetni másra. Éppen ezért sokáig nem is vittem tanítványaimat versenyekre. Ők viszont később már jóformán követelve kérdezték: miért nem szabad versenyezniük? Megkérdeztem: kik szeretnének indulni, és miben? Hét jelentkező volt, köztük két lány. Kitöltöttem a nevezési papírokat, és vasárnap megjelentünk egy versenyen. A hét versenyzővel tizenegy aranyat hoztunk el a viadalról - nem volt rossz bemutatkozás. De volt egy probléma: többen szerettek volna indulni, de az a szövetség, amelynek a versenyén voltunk, nem indított olyan számokat, mint földharc vagy fegyveres kűzdelem. Úgy tudtam megoldani a helyzetet, hogy beléptem egy olyan szövetségbe, ahol azokat az ágakat is preferálták. De aztán jött a többi is! Voltak, akik semi contact-ban, voltak, akik full contact-ban akartak indulni. Úgyhogy a végén beléptem hat különböző szövetségbe, hogy a tanítványok boldogok legyenek. A probléma az volt, hogy a szövetségek elvárták, hogy én, mint a stílus feje, minden szakágban megtanuljam a szabályokat, hogy tudjak bíráskodni. Muszáj volt a nemzetközi bírói vizsgákat megcsinálni, és ezért igen sokat kellett utazni. Dehogy miért is mondtam ezt el? Egy harcásznak nincs szüksége arra, hogy összemérje erejét másokkal. A fiataloknak viszont, hogy megmentsük őket az utcától, hogy ne veszítsük el őket, biztosítani kell a sportolási, versenyzési lehetőségeket. Ettől függetlenül mindig tisztában kell lennünk azzal, a sport az sport, és nem harcászat.

- Akkor most fontosnak tartja az erőfelmérőket, vagy nem?

- A mai világban, mivel az emberek egészen másképpen gondolkoznak, mint régen, szükségesek a megmérettetések, mert a fiatalságról van szó. Nekik ma muszáj tudni azt, hogy hol állnak. Az idősebbeknek azért fontosak ezek az alkalmak, mert rendeznek és bíráskodnak. A fiatalságnak tetszenek a versenyek. Mi, hamvasok néha irigyeljük őket, hogy milyen szerencsések, mivel teremtettünk részükre egy igazságos és biztonságos lehetőséget arra, hogy nyugodtan, fegyelemmel versenyezhetnek. Fejlődni muszáj, és ha ez része a fejlődésnek, ám legyen!

- Mérhető a harcművészeti tudás? Nem veszik el a lényeg a sport mögött?

- Ha mi, deresek vigyázunk arra, hogy ne kegyetlenséggé fajuljon a versengés, ha megőrizzük mindazt, amiért évekig megszenvedtünk, a stafétabotot nyugodtan átadhatjuk majd azoknak, akik ma élvezik ezeket az összeméréseket. Viszont nem szabad csak verekedni! Mindig fel kell hívni a figyelmet, és mindig közölni kell mindenkivel, hogy mi a sport és mi a harcászat.

- Hogyan látja a modern és a tradícionális harcművészetek viszonyát?

- Mint a jobb és bal kéz viszonyát. Mindkettőre szükség van. Fegyelem nélkül viszont nincsen tudás. Azt gondolom, hogy a modern stílusokból, közdősportokból gyakran hiányzik az a fegyelem, amit meg lehet találni a tradícionális stílusokban. Akaraterőre és fegyelemre szükség van - ezek nélkül nincsen harcászat.

- Mit tapasztal: mennyire változtatja meg az embert egy-egy stílus sokévi gyakorlása?

- Engem például rettentően megváltoztatott. Teljesen levettem magamról azt a jellemruhát, ami agresszív és negatív volt. Egy idő után másképp láttam az életet, és észrevettem azokat a dolgokat is, amiket azelőtt nem láttam meg. Megtanultam, hogy milyen illata van a kikericsnek, de le kellett hajolnom előtte, hogy ezt megtehessem. Hiszem, hogy bölcs lettem. Ma már belülről nézek mindent, nemcsak a testet, a lelket is látom és érzem. Megtanultam felemelt fejjel járni: így nézem a világot, és nem lehajtott fejjel a port.

- Mire a legbüszkébb a pályafutásából?

- A tanítványaimra és a barátaimra. Azokra, akiktől megtanultam, hogy hogyan kell adni. Hogy hogyan kell élni, mint egy ember... Nagyon sokat dolgoztam dawn-kóros emberekkel. Volt köztük egy fiatalember, Charles Tame, akit azért hoztak el hozzám, hogy segítsek neki, mivel hallották rólam, hogy sikeresen tudok együtt dolgozni szellemi fogyatékosokkal. Amikor megismertem, azt éreztem, hogy van valami köztünk. Olyan kötés volt ez, amit nem lehet megmagyarázni. Charles egy gyárban dolgozott, ahol az volt a munkája, hogy piros és kék csavarokat kellett különválogatnia. Elég nehezen ment neki, mert mindig összekeverte a darabokat. Amint elkezdett nálam tanulni egy tréningruhában edzett. Megkérdeztem tőle, hogy mit szeretne születésnapjára kapni. Megfogta a gi-met, és azt mondta: "Egy ilyet!" A feleségemmel elmentünk Sydneybe, és vettem neki egy gi-t. Eljött a születésnap, és Charles-t hozták tréningezni. Leállítottam az edzést, és behívtam a kör közepére. Nagyon meg volt szeppenve. Megkérdeztem tőle, hogy mi az, amit szeretne a szülinapjára? "Hát ezt!", és újra megfogta a gi-met. Erre átadtam neki a vásárolt gi-t. Annyira remegett, hogy majdnem összeesett. Kérdeztem tőle, hogy fel akarja-e venni? Felelni nem tudott, csak bólintott, és a magához ölelt gi-vel elindult az öltöző felé. Annyira remegett, hogy féltem el fog esni, amikor a nadrágot veszi fel, így utána mentem, és felöltöztettem. Amikor kilépett az öltözőből, nem egy alacsony ember lépett ki, hanem egy 100 méteres óriás. Később felhívtak a betegotthonból, hogy beszéljek Charles-szal, hogy négy nap után vegye már le a gi-t, hogy ki tudják mosni, mivel abban alszik és abban dolgozik. Charles hat hónappal azután, hogy nálam tanult, már nem csavarokat és anyákat válogatott, hanem computereket forrasztott. Később megtanulta a tanulófokozataihoz tartozó összes formagyakorlatot, amelyekben 271 különböző mozdulat van. Megkérdeztem tőle, van-e olyan álma, amit szeretne valóra váltani? "Igen, szeretném elénekelni a világnak az ausztrál himnuszt!" - mondta. Most hirtelen ugrok egyet: 1997-et írunk. Tatabányán a világbajnokságot Charles nyitotta meg az ausztrál himnusszal, és ő vitte az ausztrál zászlót is. Charles ma egyedül közlekedik, egyedül jár bevásárolni, szinte mindent saját maga csinál. A harcászat erről szól, nem a verekedésről és nem az övekről.
 



(6 szavazat)Szerinted mennyire volt hasznos ez az írás?


Címkék: krav maga debrecen edzés, dr. harnos imre hanshi, zen bu kan kempo övek, dr harnos imre élete, mma edzés debrecen, ketrecharc debrecenben olcsón, dr. harnos imre hanshi, dr harnos imre hanshi, kempo edzés debrecen, ketrecharc debrecenben



Hozzászólások... HANSHI DR. HARNOS IMRE - ZEN BU KAN KEMPO


érdeklődés

 Tiszteletem, sziasztok!
 
Szeretném kérdezni, hogy a könyv megjelenése mikorra várható? Köszönöm a választ! További sok sikert!
 
                                                                   Balogh Imre
 
                    

(0 szavazat)Értékeld ezt a hozzászólást!
Balogh Imre - 2012-12-15 08:14:12
Válasz erre a hozzászólásra


Neved:

E-mail címed:

Hozzászólás címe:

Hozzászólásod:
HANSHI DR. HARNOS IMRE - ZEN BU KAN KEMPO

Alulírott, az alábbi checkbox pipálásával - az Általános Adatvédelmi Rendelet (GDPR) 6. cikk (1) bekezdés a) pontja, továbbá a 7. cikk rendelkezése alapján - hozzájárulok, hogy az adatkezelő a most megadott személyes adataimat a GDPR, továbbá a saját adatkezelési tájékoztatójának feltételei szerint kezelje. Tudomásul veszem, hogy a GDPR 7. cikk (3) bekezdése szerint a hozzájárulásomat bármikor visszavonhatom, akár egy kattintással. Adatkezelési tájékoztató

HANSHI DR. HARNOS IMRE - ZEN BU KAN KEMPO, ketrecharc debrecenben, kempo edzés debrecen, dr harnos imre hanshi, dr. harnos imre hanshi, ketrecharc debrecenben olcsón, mma edzés debrecen, dr harnos imre élete, zen bu kan kempo övek, dr. harnos imre hanshi, krav maga debrecen edzés

 

 

 kempo debrecen

KEMPO DEBRECEN


Email:
Jelszó:
Regisztráció
Elfelejtett jelszó

Kérdésed van? Itt felteheted!


kempo - Elejérekempo - Visszakempo - Következőkempo - Végére

kempo - Elejérekempo - Visszakempo - Következőkempo - Végére


KEMPO videók



Eseménynaptár


A naptár körítő szövege...


H K Sz Cs P Sz V
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031

 

kempo debrecen Kempo Debrecen Zen Bu Kan Kempo harcművészet, küzdősport Spartan Kempo kempo felszerelések személyi edzés személyi tréning magánedző magánedzés, személyre szabott edzés edzésterv MMA Debrecen ketrecharc Debrecen ketrecharc önvédelem önvédelmi oktatás, edzéstervek önvédelmi tanfolyam MMA edzés Debrecen Thai Box Kung Fu felszerelések Kempo felszerelés küzdősport Debrecen, kick box debrecen

Webáruház készítés